Felkelt a nép

Demonstrators marching toward the Parliament shouting "Russians go home!"-Ruszkik haza! (photo by Erich Lessing)

 

  Felkelt a nép
   
  Jobbágy Károly
   
  Felkelt a nép, hiába volt bitófa,
  kegyetlen kínzás, börtön és halál.
  Feltámadt ő, a holt - ki tíz év óta
  sírban feküdt - ma újra talpon áll.
   
  S mily óriási! Kezével szobrokat dönt
  és széttépi a rabság címerét.
  Ő, aki eddig szolga volt a földön,
  parancsol, ítél, arca fényben ég.
   
  Az, aki, látta egykor megalázva,
  vonulni sorban, utcán birkamód,
  nem ismer rá, hogy láncait lerázta,
  s kiált: "Rabok legyünk, vagy szabadok."
   
  Nem ismer rá az sem, ki megkötözte,
  ki nem érte, hanem belőle élt.
  Riadtan nézi, hogy hatalmas ökle
  hová zuhan? Bilincsét zúzni szét.
   
  Dicsőség néked Ifjúság és hála,
  hogy itt a földön, ahol életúnt
  ki nem szabad és inkább dől halálba,
  már nem kell több szégyelnünk magunk.
   
  Mondják, a Himnuszt énekelték
  úgy indultak a puskatűznek,
  s a könnygáz, meg a tűzzel telt ég
  nem riasztotta vissza őket.
   
  Csorgott a könnyük, talán sírtak.
  Csorgott a vérük, belehaltak.
  Diákok voltak, s ők csinálták
  a Dicsőséges Forradalmat!
   
  Megjelent az Egyetemi Ifjúság 1956 október  29-i számában

Jobbágy Károly (1921-1998) was a poet and literary translator. He joined the Social Democratic party at age 17, and published idealistic Socialist poetry.  He was drafted in 1943, and during the last days of the war became a Russian prisoner, spending 3 years in Siberia. On account of the poems he wrote about his captivity, he was turned back from the Hungarian border in 1947, and imprisoned in the Soviet Union.  He was freed in 1948, and obtained a university degree in Hungarian-Russian and literary translation. His Socialist attitude began to change in 1955, and he happily greeted the Revolution of 1956.  On account of his poems about the Revolution, he became the object of police surveillance, but they were unable to enlist his services. He worked as a high school teacher until his retirement.  He was the recipient of the József Attila Prize for poetry twice, in 1954 and 1963.