St. Stephen - August 20th

St. Stephen offers his crown to the Virgin Mary. Painting by Benczúr Gyula (1844-1920)

St. Stephen - August 20th

Rev. Horváth István Sándor

Today, we celebrate the first king of our nation, Szent István (St. Stephen).  On this  day we not only remember a statesman, father of a family and a man of apostolic disposition who lived a thousand years ago, but we also give thanks to God that the effects of the work begun by St. Stephen can also be felt today, that the building constructed over the centuries on the foundations he laid down, which we call Hungary, is still standing today, is developing, and continues to be built. We can thank our forebears for its steady development;  its further construction will hopefully be the result of our work, diligence and efforts because we feel responsible for our nation and its future, as well as for those generations which will be born, live and die on this land.

Saint Stephen was not led by uncontrollabe fate or historic circumstances, but he had a definite goal.  In Christianity he  recognized the eternally valid truth on which one is able to build.  His goal was the safety of his country.  He knew that  the strength of the sword was not sufficient to create safety, but that he would have to create respect for moral values.  He knew that manly courage was not sufficient, although it was very necessary to ward off outside threats and dangers;  but that it was also neccessary that the men defending the homeland be able to kneel and pray at times.  Because only one who can trustingly look up to God is able to look courageously into the eyes of the enemy. 

In addition to creating safety, Stephen’s further goal was to set a higher ideal for his people.  This life ideal, the Christian faith and life according to that faith, was a preserving force through the centuries, and still is.  This is what helps us consider not only individual interests, but also to keep before our eyes the good of the community.  This is what gives us strength to continue regarding the unity of the family as a value, while the views causing the breakup of families spread worldwide. This inspires us to stand beside children and youth with true wisdom and life experience, and not just talk about the importance of knowledge in the course of forming and educating the coming generations.  We know that our willingness to make sacrifices and to serve  the wellbeing of others has significance and value.  We know that the community to which we belong – be it the family, religious or cultural – will uphold us.  We know that we cannot live merely for the passing happiness of the moment, but that we must seek the source of enduring happiness.

It was also the aim of St. Stephen to live as befitting a Christian.  He bore with dignity the tragic death of his son St. Imre (Emeric). Earlier, he had expected, and trained his son to follow him on the throne, to continue his work on behalf of the Hungarian people.   When he was faced with the reality that he could not entrust his country to his son, he sought a heavenly patron, and found our nation’s protector in the person of the Virgin Mary.  He entrusted his crown and our country’s future to her.  This is what we received as our heritage, this is what is worth appreciating and passing on.  Even from the perspective of a thousand years, this is why St. Stephen stands upright before us, because he was able to bow and prostrate himself before God. If we too have this humility before God, we can proudly draw ourselves up and celebrate, with head held high and eyes raised to heaven on this day.

Rev. Horváth István Sándor is Pastor of Szent László király church in Zalalövő. On his website, he publishes the daily Gospel readings, followed by a meditation. 

Augusztus 20.  Égre emelt tekintettel

Horváth István Sándor

A mai napon magyar nemzetünk első királyát, Szent Istvánt ünnepeljük. E napon nem csupán emlékezünk egy 1000 esztendővel ezelőtt élt államférfira, családapára, apostoli lelkű keresztény emberre, hanem kifejezzük hálánkat Istennek, hogy a Szent István által megkezdett mű hatása ma is érezhető, az általa lerakott alapokra az évszázadok során felépült építmény, amit Magyarországnak nevezünk, ma is áll, fejlődik, tovább épül. A folyamatos fejlődést elődeinknek köszönhetjük, a további épülés pedig remélhetőleg a mi munkánk, szorgalmunk és igyekezetünk eredménye is, mert felelősséget érzünk hazánkért és annak jövőjéért, valamint azokért a nemzedékekért, amelyek ezen a földön fognak születni, élni és meghalni.

Szent István királyt nem az irányíthatatlan sors vagy a történelmi helyzet vezette, hanem határozott célja volt. A keresztény hitben felismerte azt az örökérvényű igazságot, amelyre építeni lehet. Az volt a célja, hogy országa biztonságban legyen. Tudta, hogy a biztonság, a rend, a béke megteremtéséhez nem elegendő a kard ereje, hanem meg kell teremtenie az erkölcsi értékek tiszteletben tartását. Tudta, hogy nem elég a férfias bátorság, amelyre bizony nagy szükség van a külső fenyegetések és veszélyek sikeres elhárítása érdekében, hanem szükség van arra is, hogy a hazát védelmező férfiak tudjanak olykor letérdelni és imádkozni. Mert az tud bátran nézni az ellenség szemébe, aki bizalommal tud feltekinteni Istenre.

A biztonság megteremtése mellett István királynak az volt a célja, hogy magasabb életeszményt állítson népe számára. Ez az életeszmény, a keresztény hit és a hit szerinti élet, évszázadokon keresztül megtartó erő volt, és ma is az. Ez segít minket, hogy ne csak az egyéni érdekeket nézzük, hanem a közösség javát is szem előtt tartsuk. Ez adja számunkra az erőt, hogy miközben világszerte terjednek a családok szétesését okozó nézetek, mi továbbra is értéknek tekintsük a családok egységét. Ez ösztönöz minket arra, hogy ne csak hangoztassuk a tudás fontosságát a jövő nemzedékek nevelése és oktatása során, hanem valódi bölcsességgel és élettapasztalattal álljunk a gyermekek és a fiatalok mellé. Tudjuk, hogy értelme és értéke van áldozatvállalásainknak és szolgálatunknak, amelyet mások érdekében teszünk. Tudjuk, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, legyen az családi, vallási vagy kulturális, megtart minket. Tudjuk, hogy nem élhetünk csupán a pillanat mulandó örömének, hanem a maradandó boldogság forrását kell keresnünk.

Szent István királynak az is célja volt, hogy Krisztushoz méltóan éljen. Méltósággal viselte fiának, Szent Imre hercegnek a tragikus halálát. Korábban arra számított, arra nevelte fiát, hogy ő fogja majd követni a trónon, ő folytatja majd munkáját a magyar nép javára. Amikor szembesült azzal, hogy nem bízhatja országát fiára, akkor mennyei pártfogót keresett, és Szűz Mária személyében meg is találta népünk védelmezőjét. Neki ajánlotta fel koronáját és országunk jövőjét. Ezt kaptuk örökségként, ezt érdemes megbecsülnünk és továbbadnunk.

Szent István király azért tud ezer év távlatából is egyenes gerinccel állni előttünk, mert tudott meghajolni és leborulni Isten előtt. Ha bennünk is megvan ez az Isten előtti alázat, akkor büszkén húzhatjuk ki magunkat a mai napon, és felemelt fejjel, égre emelt tekintettel ünnepelhetünk.