It’s a Small World! Kicsi a világ!


It’s a Small World! Part one

Gyula Gyenis

In life there are chance and unexplainable events which, when they come together, produce wonderful results.  Here is one example.

It started something like this: Magyar Studies of America of Fairfield, CT, a city where Hungarians also live, invited me for the commemoration of the Hungarian Revolution of 1956. I was to give a short report of the events I had seen and in which I had taken part. My name also appeared on the program.

One of the guests kept turning the page in his hands.  Finally he remarked to the circle of his family and friends: “I know this man!”  Sixty-one years ago, we were together treading the icy waters of the border area of Hanság, looking for the way to Austria! 

I remember there was great confusion, everyone was giving directions. After a few hours of fruitless tramping in circles, a four-member group – including Sándor Szedlmayer and me – finally made it across to Austrian territory.  We arrived together in the city of Bludenz.

What were the prerequisites for this meeting 61 years later? 

1)  I was invited to speak at the commemoration.

2)  My name also appeared on the printed program.

3)  My friend Sándor Szedlmayer peeked into the program, and remembered.

Had these prerequisites not come together, we would have continued to go around missing each other for the next 61 years!

Gyula Gyenis is a retired antique refinisher.


It’s a Small world! Part two

Sándor Szedlmayer 

We went to the commemoration of the October Freedom Fight in Fairfield. After the laying of the wreath, we went over to the hall of the museum for the celebration and for coffee and goodies afterwards.  As I picked up the program, one name stood out: the report of Gyula Gyenis about his personal experiences during the Revolution.

I said to my friend sitting beside me that this name was very familiar.  After thinking about it some more, I realized that Gyula and I had crossed the border of Hungary together, going to Austria!  There we spent time together until I came to America by boat. Gyula wanted to go to England so that, if possible, he could return to Hungary more easily.

After the talk, I approached him  and it was a wonderful feeling to recall the events of 61 years ago.  We talked and I found out that Gyula came to America to his brother and that he lives in New York State.  He has friends in Connecticut and we will meet again in November, if things work out.

Sándor Szedlmayer is a retired tool maker.

 

Kicsi a világ! Első rész

Gyenis Gyula

Az ember életében vannak véletlenek és vannak megmagyarázhatatlan események amelyek ha összejönnek, csodálatos dolgok történnek.  Egy ilyen eset volt most októberben.

Valahogy így kezdődött: A Magyar Studies of America egyesület meghívott a Fairfield, CT állami magyaroktól is lakott városba, az ötvenhat októberi forradalom emlékére rendezett ünnepélyre, hogy mint a forradalomban résztvevő, a magam által látott és résztvett eseményekről tartsak egy rövid beszámolót.  A műsori értesítőn az én nevem is szerepelt.

A vendégek között egy személy csak forgatja a lapot.  Végre megjegyzi családja és barátai körében: „Én ezt az embert ismerem!”  Hatvanegy évvel ezelőtt a határon lévő Hanság jeges vizét taposva együtt kerestük az utat Ausztria felé! 

Emlékszem, nagy volt a zűrzavar, mindenki irányt adó volt.  Pár óra eredménytelen forgolódás után egy négy-tagu csoport, Szedlmayer Sándort és magamat is beleértve, végre átjutottunk Ausztria területére.  Onnét együtt érkeztünk Bludenz városába. 

Mi volt ennek a 61 év eltelte utáni találkozásnak az előfeltétele?

1)  Meghívtak előadónak az ünnepélyre.

2)  A nyomtatott műsoron az én nevem is jelen volt.

3)  Szedlmayer Sándor barátom belekukkantott a műsorlapba, és emlékezett.

Ha ezek a feltételek nem jöttek volna össze, bizony a következő 61 évben is csak kerülgettük volna egymást!


Kicsi a világ! Második rész

Szedlmayer Sándor

Elmentünk az októberi Szabadságharc megemlékezésére Fairfieldre.  A koszorúzás után átmentünk a múzeum termébe az ünneplésre és utána kávé és sütire.  Amint felvettem a müsort jellemző lapot, szemembe tünt egy név:  Gyenis Gyula beszamolója a Forradalom alatti személyes élményeiről.

Mondom a mellettem ülő barátomnak, hogy nekem ez a név nagyon ismerős.  További gondolkodás után rájöttem, hogy Gyulával együtt léptük át Magyarország határát és mentünk át Ausztriába.  Ott töltöttünk időt együtt míg én hajón kijöttem Amerikába. Gyula pedig Angliába akart menni, hogy ha lehet, akkor visszamegy Magyarországra.

A beszéd után megszólítottam és gyönyörű érzés volt megemlékezni a 61 év előtti  történtekről.  Beszélgettünk és megtudtam, hogy Gyula Amerikába jött a bátyjához és New York államban lakik.  Vannak Connecticutban barátai és majd novemberben ismét találkozunk, ha minden úgy sikerül.

Bizony, kicsi a világ!  Ki gondolt volna arra, hogy 61 év után ismét találkozunk!