A Grand Caféban. Páris

Szabolcska Mihály

A Grand Caféban. Páris

 

Sír a nóta, magyar nóta,
Muzsikálnak este óta
Messze, messze, idegenben,
Mesebeli tündérkertben,
Egy párisi fogadóba’;
– Fogadóba’!

Mennyi érzés, mennyi bánat,
Szíve van tán a nótának.
Oly szomorún sírdogálja:
Miben áll a mulatsága,
Kondoroson a bojtárnak, 
- A bojtárnak! 

A teremnek minden lángja,
Mintha pásztortűzzé válna ...
– Csak itt lent a czifra lányok,
Fényes urak, asszonyságok,
Nem figyelnek a nótára,
– A nótára!
 
Nevetgélnek, beszélgetnek,
De arról ők nem tehetnek.
– Tudja a jó Mindenható,
Mi is azon sírnivaló:
Hogy a ménes ott delelget,
Valahol egy csárda mellett,
– Csárda mellett!
 

Szabolcska Mihály (1861 – 1930) was born in Tiszakürt.  He studied theology in Debrecen, Geneva and Paris and became a Reformed Pastor in Temesvár. He was co-founder of the Arany János Társaság there and was its president for 20 years. He also started a singing society (dalárda.) He published his first poems in 1891. After World War I, he used every means at his disposal to support the Hungarians in Transylvania and to protect their rights. Between 1922 and 1924 he was vice-president of the Országos Magyar Párt (National Hungarian Party), was an employee of the Magyar Tudományos Akadémia (the Hungarian Academy of Science) and Secretary of the Kisfaludy (literary) Society. Those who considered Ady’s poetry to be unintelligible brought up Szabolcska’s humble, simple style in contrast – thereby giving him the kiss of death.