Tue, Oct 21, 2014

Szent Anna tó legendája
Szent Anna tó legendája

St. Anna kápolna

Kézdivásárhelytől nem messze, a Bálványos felé, gyönyörű tó húzódik meg a hegyek védelmében.  Akár télen, akár nyáron látogatunk oda, mindig elvarázsol páratlan szépségével, felfrissít simogató vízével, erőt ad a Szent Anna kápolna misztikus kisugárzásával.  Télen a szánkózni vágyókat csalogatja oda.  A róla szóló legenda egyik változatát írom le:

 

Valamikor réges-régen a mai Szent Anna tó helyén és Bálványos hegyén két hatalmas vár állott, melyeknek még hatalmasabb urai testvérek voltak.  A két úr messze földön híres volt kegyetlenkedéseiről, alattvalóikat kínozták, sanyargatták, s a testvéri szeretet helyett egymással is csalafinták, rossz szándékuak, nagyon irigyek voltak.

 

Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet nyolc szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett.  A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki.  Cserébe hét falut igért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt.  Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett.  Reggelig ittak, s mikor a vendég úr „jól állt”, elázott, kártyázni kezdtek, s a vendég pénzét mind elnyerte;  de ez nem volt elég.

 

Ekkor kockázni kezdtek, és addig játszottak, amig a bálványosi úr a hintót és a lovakat is elnyerte.  Másnap a gyönyörűszép hintóval áthajott testvéréhez, hogy azt az irigység ölje, aki mérgében és irigységéban azt mondta testvérének, lesz neki annál szebb is.  Erre a bálványosi testvér fogadott, hogy ha másnap estére szerez az övéhez hasonló hintót, mindenét, várát, birtokait testvérének adja.  Ezt hallva a várúr még dühösebb, irigységében, rosszféleségében még elvakultabb, még gonoszabb lett.

 

A testvérét hogy túlszárnyalja, Csíkból összeszedett tizenkét gyönyörű hajadont, akik között a leggyönyörűbb Anna volt. A tizenkét lányt befogatta hintójába, és korbáccsal rájuk vágott, hogy induljanak el.  Szegény lányok hiába erőlködtek, a hintó meg nem mozdult.  Ekkor a gonosz kegyúr teljes erejéből rávágott Annára, aki az ütéstől összeesett, kihasadt bőréből priccolt a vér.  Anna szörnyű fájdalmában és elkeseredésében megátkozta a várat és kegyetlen urát, hogy pusztuljon el, minden süllyedjen a mélybe.

 

A jó Isten meghallgatta Anna átkát, szörnyű vihar kerekedett, villámlott, dörgött, a hegyek megremegtek, a földből tüzes lángok csaptak ki, a földindulásban a vár, urával együtt, elsülyedt, a föld elnyelte.  Amikor az itéletidő elmúlt, a vár helyén egy kristálytiszta vizű tó jelent meg, rajta tizenkét fehér hattyú uszkált.  A hattyúk kiúsztak a partra, a vizet lerázták magukról, és abban a pillanatban visszaváltoztak szépséges lányokká. 

 

A lányok haza mentek, csak Anna maradt ott örökre, de minden holdvilágos éjszaka kijön a tóból,
arcát a hold felé tartva fohászt mond, majd újra eltünik. 
 

Fülöp Magdolna a kézdivásárhelyi városi nőbizottság elnöke.


Printer-friendly format