Welcome Visitor
Sun, Oct 25, 2020
100 members currently online.

Magyar fohász

Tamási Áron 

Az idők gyógyító lázában él a magyar.  Történelmünk ezer évén átlobog az emberi Géniusz üzenete, mely nemzeti hőseink példáit emeli elénk és költőink fénylő szavait idézi. 

Nincs módunk kitérni a hűség elől. 

Tizenegy éve  élünk őrhelyünkön ezen a földön: szomjazva az emberi és a nemzeti lét igaz voltára.  Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig ígéretekkel kábított minket.  Ebben a zavaros veszélyben, a hosszú sóvárgás után, emberi és nemzeti létünkben tehettünk-e mást, mint amit tettünk? -  Leráztuk a zsarnokság igáját!

Magunk főztünk enyhítő és éltető italt magunknak.  A zsarnokság vért csordított ebbe az italba. Örök intelem ez, egyformán szól nekünk magunknak és a világnak.  Minket arra int, hogy ügyeinket magunknak kellett volna intéznünk.  Úgy vezettük sorsunkat, hogy alkalmat adtunk az idegen beavatkozásra.  Így olyan esztendők rakódtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendőnk felől kétségekkel kínoztak.  Ebben a hamis és igazságtalan állapotban a magyar nép nem találhatta meg nyugodalmát és igazát fegyverrel vívta ki.

Ezért kellett megtörténnie annak, ami történik.

A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága felett.  A hatalmak, melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk is a lehetőséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk!  Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a demokrácia és a nemzeti függetlenség.

Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelődés szellemével pedig a magyar léleknek azok a mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek.

Méltó életünkért szóban és cselekedetben a történelemhez fohászkodunk.  Fohászkodunk mindnyájan, munkások, parasztok és a hős magyar ifjúság, nemkülönben mi jövőt álmodó költők, írók, akik mind és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak.

Budapest, 1956. október 26.

Tamási Áron (1897-1966) was born in Farkaslaka, Transylvania.  He was a Hungarian Székely folkwriter who was awarded the Baumgarten Prize for Literature four times, the Kossuth prize (1954), and the Magyar Örökség díj (Hungarian Heritage Prize) posthumously in 1997.  He was co-president of the Hungarian Writers' League from September 1956 to April 1957.


Printer-friendly format