Welcome Visitor
Thu, Dec 03, 2020
85 members currently online.

Minden a másé / Everything belongs to someone else
Minden a másé / Everything belongs to someone else

Másé a föld, másé a birtok,
Az erdő, hol ősöm fejszéje írtott,
Másé a nagy kert, az ősi ház;
Örökségünkben jött-ment nép tanyáz.
 
Minden másé: prédája idegennek,
A napjaink csak vánszorogva mennek,
A romlás vége minket ért utol;
Egyéb nincs: pár ékszer s kopott butor.

Nagyapó jól élt, unokája böjtöl:
Még annyi sem maradt nekünk a földből,
Amennyit befogad egy virágcserép –
Nemes apák fia jobbágy – cseléd.

Vánszorgok száműzötten, meggyötörten,
Csak vérük, vágyuk, éhük örököltem –
Mint koldus nótás mégse szórok átkot:
Övék vagyok, legyen emlékük áldott.

Mihály László Barna (1902-1977), poet, novelist and journalist, was born in Székelyudvarhely, Transylvania. Following World War I he went to Budapest, where he obtained a teaching degree in Hungarian and history. He married Jánossy Margit, a writer. He was a contributor to many literary journals, including "Pásztortűz” and "Erdélyi Helikon”. He wrote under the pseudonym "Pasquino".

His poems are marked by Catholic ethics, love of his Székely homeland and homesickness. This poem is taken from his slim volume of poetry entitled „Hazavágyom” (I Long to be Home) published by the Marosszék section of the Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete in Budapest in 1926.

During World War II, Mihály was a press correspondent in Italy. After this war, he worked in the Szabó Ervin Könyvtár.

 

 

 


Printer-friendly format