Welcome Visitor
Fri, Sep 25, 2020
82 members currently online.

Mennék eléd
    Mennék eléd  
    Áprily Lajos  
       
    Mennék eléd, mert itt vagy már közel.  
    A déli oldalon leskedel.  
    Gyökerek hallják könnyű léptedet,  
    átküldesz egy-egy halk leheletet,  
    mely szűzies még és illattalan,  
    de sejtető, jó langyossága van.  
    Csak arcom érzi még, nem sejti más,  
    varázs van benne, keltető varázs.  
    Ahogy jársz, néma éberséged fogad,  
    keresd a rügyes sombokrokat,  
    hogy langyosságoddal rájuk lehelj  
    s kipattanjon a sárga kis kehely.  
    Feljössz az élre, melyet hó erez,  
    íj  válladon, a hátadon tegez,  
    benne az arany nyilakat hozod,  
    melyekkel a telet megnyilazod.  
    Mennék eléd, s mint fényváró anyám,  
    még utoljára elkiáltanám  
    nevedet, melyből napfény sugaraz:  
    Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!  
       

Áprily Lajos (1887-1967) was born in Transylvania.  The poetry of Ady made a great impression on him, so much so that he followed  Ady to Paris.  But due to his innate shyness, he turned back from Ady's front door, and never met him.  He soon went back to Transylvania on account of his aging parents.   At first, he taught at Nagyenyed and later became Editor of Erdélyi Helikon, a literary magazine.  In order to be able to support his family, he resettled in Hungary, but always had pangs of conscience, considering that he had "betrayed" his native land by leaving.  Most of his poems deal with Nature. 


Printer-friendly format