Welcome Visitor
Mon, Nov 11, 2019
263 members currently online.

Élj tovább dicső nemzedék!

 

Évszázadok hamuja hullik reám.

Boldog, s bús emlékek pora száll.

Számok, fájdalmas évek számai,

Melyek nem akarnak elmúlani.

48, 56 mégis mind oly gyönyörű esemény,

Mert ekkor tudattuk, hogy mi is vagyunk e földtekén.

Győztünk!

De vesztettünk is sokat,

Meggyötörték a Magyarokat.

Minket, a hazát, s még oly sok mást.

Másképp is történhetett volna,

Bár akkor nem tudtuk, mit hoz a holnap.

Örültünk minden jónak, rossznak,

S a forradalmi szónak,

Mely segített elfeledni,

Milyen állandóan rabságban lenni.

 

Attila József Szabó wrote this poem in 2018 for the anniversary of the 1956 Hungarian FreedomFight and Revolution. He is an 18-year-old sophomore at the Pannonhalma Benedictine CatholicHigh school.  He is planning to study history, although he hasn’t yet chosen the university he wants to attend.  When not in school, he lives with his parents and four siblings in Pestszentlőrinc, Hungary. 

 


Printer-friendly format