Welcome Visitor
Sun, Oct 20, 2019
59 members currently online.

Magyar anya búcsúja fiától 1956 október végén
Itt állok hát a nyitott koporsónál,   Már nem anya, csupán magyar nő voltam,
Még nem szegezték rá a födelet.   Mikor mondottam: "Menjél hát, Laci!"
Tizenhat évig szemem fénye voltál   Rohantál már is, géppisztoly kezedben.
S itt hagysz örökre most, Laci gyerek.   Honnan szerezted, máig sem tudom.
Búcsúzzunk hát, a búcsúszó nem könnyű,   Kilőtt tank mellett álltál, fény szemedben,
Attól, akit szerettünk s elhagyott,   S én néztelek a szétlőtt ablakon.
De számomra, Úristen, jaj de szörnyű,   Davajt ordítva jött a vörös horda
Mert úgy érzem, a gyilkosod vagyok.   És kattogott már géppisztolyod,
    A martalócók ott dőltek halomra,
Másfél tizedje múlt el az éveknek,    S futott a többi is, ki még futhatott.
Mikor apádtól búcsút vettem én,   A szemben álló háznak ablakából
Mert menni kell Kovácsy őrmesternek,   Ávós tiszt lép ki, csak egy pillanat,
Indul az ezred egy nap reggelén.   Egy sortűz a fegyvered torkából,
Virágot tűztem a sapkájára   S a véreb átlőtt fejjel dőlt hanyatt.
S búcsút intett az induló vonat   És láttam arcodon mosolyt suhanva,
A Don felé, vigyázni a Hazára,   Nem volt az gúnykacaj s nem gyermeké.
Hogy el ne öntse piszkos áradat.   Egy férfinak győztes diadala,  
A nagyezüstöt elküldötte nékem   Gyermekből akkor nőttél férfivé.
És jöttek a tábori levelek.   Majd jött a páncélszörny tüzet okádva,
Majd jött az írás - legszörnyűbb emlékem:   Repült kezedből a benzinüveg.
Egy hős magyarral ismét kevesebb.   A szörny megtorpant, füstölt, lángban állva.
    Égő fáklyaként hulltak az emberek.
Hiába halt Kovácsy törzsőrmester,   Morajlott messziről és száll az akna -
Tábornok, őrnagy és a közbaka.   Halálmadárként vijjogva suhan -
Győzött az árulás és a gőzhenger,   Láttam, hogy dölsz el, a szívedhez kapva
Elért a sátán martalóc hada.   …És tudtam már, hogy nincs Laci fiam.
Az ős-paraszti portánk szertedúlva,          
Kivert kutyaként futottunk tova,   Búcsúzzunk hát, a koporsó már födve,
Legjobbjaink bitón vagy vérbefúlva,   Gyermektested rejti a fedél,  
Vérgőzben tombolt sátán-lakoma.   Nyugodni tér az édes anyaföldbe,
A nővérednek hogy mi lett a sorsa,   És férfilelked fenn az égben száll,
Sosem tudtad meg, kis Laci gyerek.   És tudom, hogy a Nemzet nem veszett el,
És jöttek, jöttek a gaztettek sorra   Mert rája ott fenn két férfi vigyáz:
Bilincsbe vertek így hős nemzetet.   Vitéz Kovácsy László törzsőrmester,
    S ifjabb Kovácsy Laci, pesti srác.
Tíz év után a jármot már nem bírta,          
Az ősi virtus új életre kelt.   Utóhang      
Vér és aranybetűkkel van megírva:          
Zsarnok-kolosszus vérében hevert.   Ötvenhatban történelemformáló
Két napja tombolt már a harc az utcán,   Nagy tettek hívtak maroknyi magyart,
S Te mondottad:"Anyám, én most megyek,   Keresztet és szabadságot legázoló
Apám nincs már, így én vagyok az útján,   Bősz zsarnokot ki leverni akart.  
A többi srácok már lent küzdenek."   Nyugattól kért egy kis segítséget,
Az Úristen legyen tanúm nékem,   Segítség helyett jöttek szép szavak.
Hogy vissza akartalak tartani.   Az árulás vagy piszkos üzlet-érdek,
A falon függő nagyezüstre néztem   Melyik nagyobb, bűnlista tudja csak.
S apámnak hangját véltem hallani:   Tudjátok meg, itt nincs excuse vagy pardon,
"Kovácsyaknak helye ott a sorban,   Bűnös agyatok bármit kieszel:  
Haza, Szabadság, hogyha harcba hív!"   Mért halt hiába értetek a harcos
    Kovácsy Laci annyi sok ezer?  
           
                     Forrás: Szittyakürt.  2006. március
           

Printer-friendly format