Welcome Visitor
Thu, Jun 20, 2019
162 members currently online.

1848-as beszámoló

Zsuzsanna Deer 

Amikor 1848 március 15.-re emlékezünk, mindenki tudja mi történt azon a napon: Pilvax kávéház, sajtó szabadság, 12 pont, Nemzeti Dal, Nemzeti Múzeum, Táncsics kiszabadítása. Ismerjük történelmét és politikáját.

Most megpróbálom megközelíteni a március 15.-ét irodalmi és kulturális szemszögből.

Ha az 1848-as évek irodalmára és történelmére gondolunk, vissza kell mennünk a 20-as és 30-as évekre, a Reformkorra.  Ez az időszak a magyar kultúra virágkora volt. Az alkotók a művészetük értelmét a nemzet ügyének szolgálatában látták. 1825-ben Széchenyi támogatásával megalapították a Magyar Tudományos Akadémiát.  Kölcsey Ferenc 1823-ban megírta a Himnuszt, 36-ban Vörösmarty Mihály a Szózatot. Ezek a művek a magyar nemzet azonosság tudatát kifejező nemzeti imádsággá váltak.

1846-ban a Nemzeti szinházban bemutatták Berlioz feldolgozásában a Rákóczi indulót. Erkel Ferenc megteremtette a nemzeti operát, Hunyadi Lászlóval és Bánk Bánnal. 1846-ban Petőfi írta meg költői látomását a szent világ szabadságról (pedig ekkor még messze volt az 1848-as forradalom!) az „Egy gondolat bánt engemet”-ben.

Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép,
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyugatig,
S a zsarnokság velük megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején ...

Nézzük meg a festőinket a romantika és realizmus idejében: Az elbukott szabadságharc utáni évtizedben a nemzeti érzés kifejezésére szolgáló alkotások túlnyomó többsége nem a közelmúlt (a forradalom) eseményeinek ábrázolásával foglalkozott, hanem a cenzúrát elkerülendő, régebbi századok történelmi eseményeit dolgozza fel.  Festészetükre jellemző, hogy a történelm és nemzet jelentős alakjai, eseményei jelentek meg a vásznon.  Székely Bertalan: Egri nők, II.Lajos holttestének megtalálása; Madarász Viktor: Hunyadi László siratása, Zrinyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben;  Benczúr Gyula: Buda visszafoglalása, Hunyadi László búcsúja;  Munkácsy Mihály: Siralomház, Tépéscsinálók. Barabás Miklós sok kiváló ember arcképét festette meg, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Arany János.  Az utókor jórészt az ő munkái alapján ismeri az 1848-49-es szabadságharc hőseit – Batthyány Lajost, Klapka Györgyöt, Bem Józsefet, Táncsics Mihályt.

A képzőművészet nagy erőre kap Ferenczy István szobrán – Pásztor leányka.  Ekkor kezdődött a köztéri szobrok elterjedése, hogy emléket állítsanak mindazoknak akik a nemzet polgárosodása és a függetlenség harcosai voltak. A nemzeti eszme fenntartása és terjesztése volt a céljuk. Állítottak szobrokat Katona Józsefnek, Vörösmarty Mihálynak, Petőfi Sándornak, Eötvös Józsefnek és Deák Ferencnek. A polgáriasodás következményei voltak nagy díszkertek, palota külsejű lakóházak, csinosodó Városliget, Margitsziget, és kávéházak, amelyek egyre jobban szaporodtak Budapesten és vidéki városokban.

Azt tudnunk kell, hogy a mi forradalmunk Európa egyetlen békés, vértelen megmozdulása volt akkor.  Magyarországon erőszak nélkül az országgyűlés közvetítésével békésen alakult meg a független magyar kormány.  De mint tudjuk a történelemből, nem így végződótt.  A megtorlás brutális volt:  Kivégezték az Aradi vértanúkat és több ezer tisztet. A külföldre menekülteket távollétükben itélték halálra.  Schwarzenberg miniszterelnök így nyilatkozott. „Ugyan mi az a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni és egyszer és mindenkorra árrtalmatlanná kell tenni.”

Magyarországon erőszakosan némesítettek.  Madách Imre ekkor írta a Civilizátor című szatírájában: „Ilyen viszonyokról, mint a miénk más népeknek fogalmuk sincsen. Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni.”

Ugyanakkor megszakítás nélkül folyt egy földalatti ellenállási mozgalom megszervezése.

Ekkor születnek olyan halhatatlan költemények, mint: Tompa Mihály – A gólyához; Gyulai Pál – Hadnagy uram; Vörösmarty Mihály – A vén cigány; Arany János – Ősszel prózája; Madách Imre – Az ember tragédiája; Arany János – Walesi bárdok.

Ha összeírjuk és felsoroljuk, hogy mennyi irodalmi, festészeti, szinpadi, szobrászati és építészeti remekmű készült, arra kell következtetnünk, hogy ez a korszak a magyar nemzeti öntudat, művészet és tudomány legtermékenyebb időszaka volt.  Magyarország a külföld előtt soha sem volt annyira népszerű, mint ekkor.  Dickens kijelenti, hogy Eötvös József: Falu jegyzője – kora egyik legjobb regénye.  Egy olasz tanító megtanul magyarul, hogy Petőfit fordítson.  A fiatal Nietzsche Petőfi kötetet hord a zsebében.  Egy angol lelkész Klapka keresztnevét adja fiának.  Kossuth Lajos amerikai beszédeit 1857-ben New York-ban kinyomtatják. 1869-ben Brahms befejezi a 21 részból álló magyar táncokat.

Nemeskürty István történészünk mondta: „A múltat nem lehet tőlünk elvenni, DE az CSAK akkor a miénk, ha ismerjük.”

Juhász Gyula: Március idusára írt vers részlettel szeretném befejezni.

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak.
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tűzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szivünkbe szórja.

Zsuzsanna Deer was trained at the András Pető Institute of Conductive Education in Hungary (see article in September 2010 issue of Magyar News Online).  She holds a Masters' degree in Special Education from Lehman College in New York, and works as a self-employed Conductive Education Therapist for children and adults with neurological disorders.  She had been President of the Pannonia Hungarian-American Club for seven years.   

 

 

 

 

 


Printer-friendly format