Welcome Visitor
Sun, Dec 09, 2018
38 members currently online.

Az én kiscsizmám

Stolmár Ilona 

Nem esik a hó. Hűvös van, de süt a nap. Milyen karácsony lesz ez? Lesz-e karácsonyunk? Van egyáltalán karácsony Amerikában? Magyar karácsony!

Nyár végén érkeztünk, túristaútra. Bőröndjeinkben csak a legszükségesebb holmink: ruhák, néhány emléktárgy…Délen ritkaság a hó.  Milyen lesz az első?  Biztosan a legnehezebb. Távol a szülőktől, testvérektől, barátoktól, csak a legszűkebb család… Nem fogom kibírni. Sírni fogok – és velem a többiek. A Szeretet ünnepén. A legnagyobb ünnepen. „Rossz a Jézus kis csizmája…” A gyerekeknek is nehéz lesz. Talán ajándékra sem telik, talán karácsonyfánk sem lesz. Van egyáltalán Amerikában karácsonyfa?

Nekem pici gyerekkoromtól már ősszel kezdődött a karácsony-várás. Édesanyám egyszerű karácsonyi dalt tanított, valamikor, nagyon régen. Milyen kicsi voltam még!  Milyen jó volt még!  Már megint itt motoszkál. „Rossz a Jézus kisscsizmája, sír a ködmöne.”  Muszáj sírni!  Én is megtanítottam a gyermekeimnek. Nem is karácsonyi ének ez. Hát persze. Magyar népdal. Csodaszép. A mi magyar pentatóniánk: dó, ré, mi, szó, lá. Rossz a Jézus kiscsizmája, hát adjunk Neki.  Szeretetből a miénket, hisz megszületett! Adnám, de itt idegenben nekem sincs. „Ázik, fázik, megveszi az Isten hidege.”  Magyar népdal ez, A-A-B-A forma…..

A levél időben érkezik otthonról, úton a szaloncukor, apró ajándék is mindenkinek. Könyvek, hanglemezek, karácsonyi énekek.  Magyarok. „Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának od’adnám.” De nincs. Csak a Szentestét kibírjam! „Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám.” Milyen egyszerű.

A szaloncukor és az ajándék nem érkezett meg, de van fenyőfánk. Amerikai cukorral, amerikai dísszel, amerikai apróságokkal, de magyar szeretettel. Csak hó nincs, süt a nap.

Délelőtt beszaladtunk a kórházba, de hiába.  A gyerekek lázasan díszitik a fát.  Az idén a legszebbnek kell lennie.  Sietnek, készen kell lenni, mire hazaérünk, hisz akkor jön a Jézuska, hozza a nagy ajándékot. Csalódnunk kellett.

Délután újra a kórház, és haza, lassan óvatosan. December 24-e. Jézus Krisztus születése. Szenteste idegenben.

A gyerekek meggyújtják a fényeket, Mennyből az angyal…, és az öröm, a boldogság szinte kézzelfogható. Minden arc ragyog!  A pici szobában, az első amerikai karácsonyfánk alatt életünk egyik legnagyobb agándéka: Péter, a koraszülött harmadik gyermekünk. Milyen pici és milyen gyönyörű.  Alig másfél kiló, vigyázni kell rá, félteni, óvni.  Mikulás napján született, február helyett. És Szentestére hazavihettük, hogy átsegítsen életünk legnehezebbnek igérkező ünnepén.  Van hát kiscsizmám megint, odaadhatom, és ködmönkém is, betakarhatom…

Milyen jó, hogy nem esik a hó, megfázhatna. Melegben is van karácsony. Mindenütt van hát karácsony. Idegenben is.  Ahol szeretet van, ott van  karácsony. És ahol tiszta magyar szívvel, hittel várják, ott Magyar Karácsony van.  Béke, boldogság, hisz Jézus Krisztus született….. Értünk, emberekért.

Örvendezzünk hát!

Stolmár G. Ilona (1948-1998) ujságíró volt, Amerikában a youngstowni (OH) Katolikus Magyarok Vasárnapjának írt. Megjelent sorozata a Katyn-i tömeggyilkosságról. További írásai között találjuk: „A Dabas-Sári ’iskolapélda’”, „Az asszony, a halál és a szeretet”, „Vetés Kincseskalendárium 1995”. Férje Stolmár Aladár, a paksi atomerőmű tervezője volt.


Printer-friendly format