Welcome Visitor
Mon, Nov 19, 2018
72 members currently online.

Observance of October 23rd in Fairfield, CT
Observance of October 23rd in Fairfield, CT

dr. Szakács Imre, Consul; Oroszlány László; Szíki Károly; Fehér Irén, guests,Csonka Tünde

Here are some excerpts from Consul dr. Szakács Imre’s speech:

...That fall, 62 years ago, was an exceptional, fate-changing moment.  A moment which occurs only rarely, and which is granted only to a few.  It was the extraordinary moment of national cooperation ...

Every Hungarian has memories of the great moments, even if they are so small that historians do not consider them worthy of recording.  In how many families did they relate stories of 1956, even when one could only whisper the word ”REVOLUTION”.  Here in the United States there was no such prohibition, one did not have to be afraid, here one could remember the heroic revolutionaries, one could openly tell the truth.

I too listened to my father’s many stories, including the one about the scratchy radio broadcast, never omitting the sentence which, by today, has been repeated ad nauseam: ”We lied at night, we lied during the day, we lied on every wavelength.”

The embittered citizens wanted change, because they could no longer tolerate the lies that were woven through everything.  They could not tolerate that a power system, which had been lied about to seem beautiful, but had lost its mask and was actually rotten to the core, should threaten the lives of thinking people and people who wanted to think. 

Millions of Hungarians united and acted together because their oppressive living conditions embittered and made their daily lives impossible.  They revolted because they were hindered in the expression and realization of their free will, even though this right is the foundation of freedom and civic democracy.

The Revolution of 1956 showed the nation’s energy and vitality, and the struggle for freedom and change brought about the nation’s solidarity and rebirth.  Order into chaos, clear voices into the forced silence,  honest words into the flood of lies administered as so much bitter honey, the soul’s liberated calm within the harassment of a system bent on the total annihilation of souls...

Today we are able to celebrate together.  Our celebration is, at the same time, paying respect to our fathers and grandfathers who, 62 years ago proved, in these days, that there is no such tyranny which will not collapse from the common will of a nation.  Let us remember them; we cannot forget their deeds!

 

dr. Szakács Imre, Konzul, Nemzeti Összetartozás Tanácsosa teljes beszéde az október 23-i Fairfield, CT-i ünnepélyen

 Igen tisztelt emlékező Közönség!

Kedves fairfieldi magyarok!

Lengyel Zsuzsanna felkérése nyomán nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulójára köszöntsem Önöket.  Emlékezzem a nagy kiáltásra, amely 62 évvel ezelőtt valóban végigzengett szerte a földgolyón: kelettől nyugatig és északtól délig.

Kossuth Lajos tollából olvashatjuk a következőt:

„Én a forradalmat a népek szent jogának tartom és vallom, de egyszersmind oly végeszköznek tekintem, melyhez a népeknek csak azon esetben szabad nyúlniuk, midőn vagy nemzeti létüknek vagy jogaiknak s szabadságuknak akár visszaszerzésére, akár megvédésére más módjuk nincs ... vagy amidőn boldogságuk szabad fejlődésének valamely fennálló rendszer annyira útjában áll, hogy minden áron való eltávolítását a nemzet szent érdekei követelik ...

„Lázadásokat lehet csinálni, forradalmakat soha.  Azok nem csinálódnak...”

Igen, így csinálódott spontán, szervezetlenül, 1956 októberében soha addig nem tapasztalt összetartással a forradalom.  Spontán – mert nem előre elhatározott tervek végrehajtása volt, hanem „egy végletekig feszített húr elpattanása, egy megkínzott, megalázott nemzet felhördülése ... Tízmillió ember talán nem tudta pontosan, mit akar, de azt mindegyikük meg tudta fogalmazni, hogy mit nem akar ... nem akarja tűrni a nemzeti és egyéni megaláztatásokat, a hazudozást, minden önálló gondolat meghurcolását, a nemzeti kutlurális hagyományaink megalázását...”, írta Jotischky László.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az a 62 évvel ezelőtti ősz sorsfordító, kivételes pillanat volt.  Olyan pillanat, amely csak ritkán és csak keveseknek adatik meg.  A nemzeti összefogás kivételes pillanata volt, melyről a Magyar Írók Szövetségének 1956. október 23-án megjelent kiáltványa eképp fogalmazott:

„Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk.  Ebben  a helyzetben csak akkor tudunk helytállni, ha az egész magyar nép fegyelmezetten, egy táborba tömörül...”

Tisztelt Emlékezők!

A nagy pillanatokról minden magyarnak van emléke, még ha oly kicsi is, hogy a történészek nem tartják feljegyzésre érdemesnek.  Hány családban meséltek ’56-ról, még akkor is, amikor Magyarországon csak suttogva mondhatták: FORRADALOM.  Itt az Egyesült Államokban nem volt ilyen tiltás, nem kellett félni, itt meg lehetett emlékezni a hős forradalmárokról, el lehetett nyíltan mondani az igazságot.

Én is hallgattam apám sok-sok történetét, köztük a recsegve szóló rádióadásról, soha ki nem hagyva a ma már szinte untig ismételt mondatot: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”.

Az elkeseredett polgárok változást akartak, mert nem tűrhették tovább a mindent átszövő hazugságot.  Nem tűrhették, hogy egy széppé hazudott, de álarcát vesztett, és valójában velejéig romlott hatalmi rendszer a gondolkodni képes és gondolkodni akaró emberek életére törjön.

A magyarok milliói azért fogtak össze, s mozdultak meg együtt, mert nyomasztó életkörülményeik megkeserítették és ellehetetlenítették mindennapjaikat.  Azért lázadtak fel, mert megakadályozták őket szabad akaratuk kinyilvánításában és érvényesítésében, noha ezen jog a szabadság és polgári demokrácia alapja.

1956 forradalma az ország tetterejét, életerejét mutatta, a szabadságért és a változásért való küzdelem a nemzet összefogását és újjászületését hozta.  Rendet a káoszban, tiszta hangokat a kényszerített némaságban, őszinte szavakat a keserű mézként adagolt hazugságáradatban, a lélek felszabadult nyugalmát a lelkek totális megsemmisítését célzó rendszer zaklatottságában.

A Szabad Nép 1956. október 29-i „Hajnalodik” című vezércikkében ez olvasható:

„Ha csak a szívünkre hallgatnánk, akkor most csupán egyet mondhatnánk: miért nem engedtek erre lehetőséget már előbb, miért nem történt mindez előbb ... miért nem lehetett megérteni, hogy az egész nép akarja, forrón, évek óta elfojtott, de már visszafojthatatlan szenvedéllyel akarja, hogy Magyarország valóban Magyarország legyen?

„... Hajnalodik magyar hazánk felett.  Köszöntsük ezt a hajnalt, a felnőtt, a győztes nép figyelő szemével – de békével, renddel, nyugalommal!”

Nemzeti ünnepünket, 1956. október 23-át immár 28 esztendeje, Magyarországon is szabadon ünnepelhetjük.  És a sorsfordító napok cselekvő részesei közül szerencsére sokan itt vannak még közöttünk.  Apák és anyák, nagyapák és nagyanyák.  Sajnos azonban nem élték meg mindannyian ezt a pillanatot, a forradalom hősei és túlélői közül sokan elmentek, mielőtt 1956 álmai beteljesülhettek volna.  De a szabadság hősei tudják azt is, hogy az álmok, ha nem azonnal és nem is egyszerre, de előbb-utóbb valóra válnak.  Csak akarnunk kell, soha el nem múló hittel és reménységgel.

Hölgyeim és Uraim!

Ma együtt ünnepelhetünk.  Ünnepünk egyben főhajtás is apáink és nagyapáink előtt, akkik 62 esztendővel ezelőtt ezekben a napokban bebizonyították, hogy nincs olyan zsarnokság, amely össze ne omlana egy nemzet közös akaratától.  Emlékezzünk rájuk, tetteiket nem feledhetjük!

Köszönöm, hogy meghallgattak. Figyelmük megtisztelő volt.

 


Printer-friendly format