Welcome Visitor
Wed, Sep 19, 2018
53 members currently online.

Még süt a nap

..."sok fecske, csíz ..."
   
  Még süt a nap
  Mécs László, O. Praem.
   
  Még süt a Nap. Ki itt marad,
  még sok szívből kap sugarat.
  Még sok virágból süt a báj.
  Mégis, miért hogy fáj a lét,
  s a dolgok mélyén fáj a táj?
   
  Az ég egy nagy váróterem.
  Elszáguldott nagy hirtelen
  a tavasz-expressz és a nyár,
  s az ősz is már befűtve vár:
  köd füstöl s fanyar krumpliszár.
   
  A zengő sürgönydrótokon
  sürgönyt kapott a sok rokon:
  sok fecske, csíz – s nagyhirtelen
  eltűnt akár az ifjúság
  s az ifjúkori szerelem.
   
  S ott ült apám, anyám szíve,
  és elrepültek messzire.
  Panaszra nincsen épp okom,
  de szívem sokszor nyugtalan,
  s megül a sürgönydrótokon.
   
  S most készülök, bár nincs okom,
  mint annyi millió rokon.
  Bár süt a Nap, s még int a báj,
 

a dolgok mélyén fáj a táj,

  a Menetrend s a nagy Muszáj. 
   

Mécs László, O. Praem., (1895 - 1978) was a Nortbertine priest-poet from Upper Hungary. His poetic message was love of one's fellowman and reconciliation.  Much of his writing drew inspiration from Nature.  He had written an obviously anti-Hitler piece in 1942, for which the German government demanded his extradition (refused, of course).  When the Russians invaded the country, Mécs went into hiding, but was found and sentenced, on trumped up charges, to three-and-a-half years in prison.  Later, he did pastoral work in Budapest and from 1961 to his death lived at the Abbey of Pnnonhalma.  He was proposed for the Nobel Prize in literature in 1972.


Printer-friendly format