Welcome Visitor
Wed, Jun 28, 2017
130 members currently online.

         
  Kalács, keddi kalács   Az aztalkendőből kibukkant  
      Szép sárga fénnyel: Itt vagyok.  
         Áprily Lajos   Nagy árnyékok, fekete gondok,  
      még várjatok, maradjatok.  
         
  Már szombat este megsütötte   Igénytelen polgár-kalács volt,  
  anyám. És reggel már adott.   olyan egyszerű, mint falum.  
  Az aranya besugározta   És mégis úgy megnőtt azóta,  
  a harangos vasárnapot.   mint úrvacsora-szimbolum.  
         
  Vasárnap estig nem fogyott el.   Száguldó évek távolából  
  fénye áthullt az ünnepen.   megérzem néha jószagát:  
  Még hétfőn is jutott belőle.   a tűzhely tájáról elindul  
  És kedden is. De csak nekem.   s betölt szívet, betölt szobát.  
         
  Ma sem tudom, hol rejtegette,   Lelki kenyér ínség-időkben,  
  melyik fiókból jött elő,   verőfényes vigasztalás…  
  de olyan áldott volt az íze,   Pedig tudom: a keze föld már.  
  olyan hétköznap szentelő.   És nincsen több keddi kalács.  
         
         
         

Áprily Lajos (1887-1967) was born in Transylvania.  The poetry of Ady made a great impression on him, so much so that he followed  Ady to Paris.  But due to his innate shyness, he turned back from Ady's front door, and never met him.  He soon went back to Transylvania on account of his aging parents.   At first, he taught at Nagyenyed and later became Editor of Erdélyi Helikon, a literary magazine.  In order to be able to support his family, he resettled in Hungary, but always had pangs of conscience, considering that he had "betrayed" his native land by leaving.  Most of his poems deal with Nature. 


Printer-friendly format