Welcome Visitor
Tue, Oct 17, 2017
48 members currently online.

Tavasz a házsongárdi temetőben
A tavasz jött a parttalan időben   hol a sötétség tenger-árja ellen
s megállt a házsongárdi temetőben.   ragyogó gátat épített a szellem.
     
Én tört kövön és porladó kereszten   Aletta van der Maet nevét susogta,
Aletta van der Maet nevét kerestem.   mikor a béke bús szemét lefogta.
     
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,   S mikor a hálátlan világ temette,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.   Aletta búja jajgatott felette,
     
De a vasárnap déutáni csendben   míg dörgő fenséggel búgott le rája
nagyon dalolt a név zenéje bennem.   a Kálvinista templom orgonája.
     
S amíg dalolt, a századokba néztem   Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
s a holt professzor szellemét idéztem,   belenémult a hervadásba, télbe.
     
akinek egysze meleg lett a vére   Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
Aletta van der Maet meleg nevére.   urát keresve, sírba ment utána…
     
Ha jött a harcok lázadó sötétje,   A fényben, fenn a házsongárdi csendben
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.   tovább dalolt a név zenéje bennem.
     
S a dallamot karral kisérve halkan,   S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,   egyetlen könny, hogy azt a dallamot
    Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Áprily Lajos (1887-1967) was born in Transylvania.  The poetry of Ady made a great impression on him, so much so that he followed  Ady to Paris.  But due to his innate shyness, he turned back from Ady's front door, and never met him.  He soon went back to Transylvania on account of his aging parents.   At first, he taught at Nagyenyed and later became Editor of Erdélyi Helikon, a literary magazine.  In order to be able to support his family, he resettled in Hungary, but always had pangs of conscience, considering that he had "betrayed" his native land by leaving.  Most of his poems deal with Nature. 


Printer-friendly format